Hol tart ma a magyar őstörténet-kutatás

A magyar őstörténet-kutatás ma dinamikusan fejlődő multidiszciplináris terület, ahol régészet, archeogenetika, klaszika-filológia és modern technológiák egyaránt szerepet kapnak. Íme a legfontosabb aktualitások és irányok:


Régészeti és archeogenetikai eredmények

  • Subbotci-típusú lelőhelyek felfedezése Ukrajna területén – különösen a Dnyeper–Dnyeszter mentén megdöbbentően megnőtt számban bukkantak fel ezek a honfoglaláshoz kapcsolódó szubbotci-lelőhelyek. Ezek között 9. századi lelőhelyeket is azonosítottak, sőt a Krím-félszigeten is találtak hasonlókat (MTAK Real Repository, HAS Research Centre for the Humanities).
  • Tudományos együttműködések a térségben – Magyar–ukrán közös kutatások zajlanak több éves projektek keretén belül, különböző ásatások és radiokarbon-keltezés révén.

magyar őstörténet-kutatásAz orosz-ukrén háború és konkrétan minden kelet- és dél-ukrajnai fegyveres konfliktus jelentősen hátráltatja a Subbotci-típusú lelőhelyek feltárását. Holott ezek kulcsfontosságúak a magyar őstörténet és a honfoglalás előtti vándorlások rekonstruálásában.

Ám sajnos a frontvonal közelsége miatt számos potenciális ásatási terület jelenleg megközelíthetetlen, a terepmunka biztonsági kockázata pedig nemcsak a kutatók, hanem a helyi közösségek számára is túl magas. Sok régészeti lelőhely a harcok zónájába esett, ahol a katonai mozgások, robbanások és földmunkák visszafordíthatatlan károkat okoztak a régészeti rétegekben.

Emellett az ukrán intézmények és a magyar–ukrán közös kutatócsoportok adminisztratív és logisztikai nehézségekkel küzdenek. Ugyanis a háborús helyzet ellehetetleníti a szállítást, a laboratóriumi vizsgálatokhoz szükséges minták ki- és behozatalát, sőt, a kutatási engedélyek kiadását is lassítja.

Így a régészeti együttműködés sokszor online adatmegosztásra és korábbi, békeidőben gyűjtött anyagok elemzésére korlátozódik. Ami értékes, de nem pótolja a terepen végzett munkát. A helyzet következtében több évnyi kutatási program csúszik, ami késlelteti a honfoglalás előtti magyar történelem számos nyitott kérdésének megválaszolását.

  • Urál–Szibéria irányú kutatások – A csijaliki kultúra genetikai vizsgálatai mellett az Ujelgi temető párhuzamai is segítik a honfoglaló magyarság biológiai azonosítását. Szintén előtérbe kerültek a bakali és potcsevasi kultúrák Délnyugat-Szibériában, amelyek összefüggésbe hozhatók a magyar őshazával. A legtöbben a Tobol–Irtyis–Iszim folyók vidékére lokalizálják az őshazát, és az elvándorlást a 8–9. századra datálják.

És az Arvisurák állításai?

A tudományos közösség döntő többsége az Arvisura-iratokat irodalmi fikciónak és nem hiteles történeti forrásnak tekinti. Történetírók és régészek rámutatnak, hogy az állítólagos „ősi krónika” sem nyelvészeti, sem régészeti, sem történeti adatokkal nem támasztható alá. Lévén a benne szereplő személyek, események és helyszínek sokszor anakronisztikusak, vagy éppen a szerző, Paál Zoltán 20. századi ismereteiből és fantáziájából származnak.

Ismert nevén az Arvisura Igazszólás c. könyv szövegvilága ötvözi a magyar őstörténeti toposzokat, a sámánhit elemeit és a kortárs ezoterikus-misztikus irányzatok motívumait, ami erősen jelzi, hogy nem egy több ezer éves hagyomány hiteles lejegyzéséről van szó.

Kutatók hangsúlyozzák, hogy az Arvisura értéke inkább a modern kori mitológiateremtés, a nemzeti-romantikus képzeletvilág és az amatőr történetírás példájaként jelentős.

Az ilyen jellegű művek gyakran népszerűek a közönség körében, mert egyfajta „alternatív” múltképet kínálnak, amely érzelmileg erősen hat, és identitásformáló erővel bírhat. A tudományos módszertan azonban megköveteli a forráskritikát, a független bizonyítékokat és a belső következetességet. Ezek hiányában pedig a nemrégiben újra kiadott Arvisura Igazszólás nem tekinthető történeti dokumentumnak, hanem leginkább 20. századi, irodalmi-misztikus alkotásként értelmezhető.


Magyarországi kutatási projektek

  • Interdiszciplináris kutatócsoportok – A Magyar Tudományos Akadémia „Early Hungarians Research Team” (korábbi Magyar Őstörténeti Kutatócsoport) régészeti, nyelvészeti és genetikai megközelítést ötvöz, előadásai és publikációi terjesztik a tudást.
  • Genetikai és biotechnológiai háttér – A Magyarságkutató Intézet rendkívül fejlett archeogenetikai laboratóriummal és szuperszámítógépes háttérrel rendelkezik, támogatva a teljes genom szekvenálásos kutatásokat .
  • Fókuszterületek szélesítésével – Kiemelt kutatási zónák közé tartozik a Kaukázus északi előtere, Dél-Urál, a Minuszinszk-medence, Tarim-medence, Mongólia és Közép-Ázsia. Ezek területeken zajlanak intenzív feltárások és kapcsolódó kiállítások, amelyek egyúttal az identitásteremtés részét is képezik.

Helyi egyetemek és intézetek

  • PPKE Régészeti Tanszék – A „Department of Hungarian Prehistory and the Age of the Conquest” intenzíven foglalkozik a honfoglaláskori régészettel, a hun-avar–magyar kapcsolatokkal és szoros együttműködésben dolgozik nemzetközi partnerekkel (pl. Ukrajna, Oroszország, Kazahsztán, Moldova). Élvonalbeli lelőhelyek: Zamárdi-Rétiföldek (avar kori) .
  • Kutatások a Kárpát-medencében – A PPKE kutatója, Bajai Honpolgár előadásában kiemelte, hogy az elmúlt 10–15 év jelentős előrelépést hozott; a régészeti leletek és a természettudományos vizsgálatok egyre inkább összehangolt képéhez vezetnek .
  • Korai történetmodell finomítás – A nyelvészeti és régészeti adatok folyamatos egyeztetése révén egyre pontosabb kronológiai és kulturális modellek alakíthatók ki a honfoglalás időszakára.

Összegzés

A magyar őstörténet-kutatás ma egy összetett, több tudományterületet integráló mező, ahol:

  • A régészet, genetika és filológia erős szinergiában működik,
  • Fontosak az új lelőhelyek és a térségi (pl. uráli, szibériai) kutatások,
  • Kiemelt szerepet játszanak nemzetközi és hazai kutatóintézetek,
  • A természettudományos módszerek finom kronológiai megközelítést tesznek lehetővé.
  • Mi az Arrvisura? Magyar őstörténeti mítosz.

Szólj hozzá!